Beszélgetésvezetés

Az alábbi cikkhez részben a Bogár vezetőképzési anyagát is felhasználva lesz szó a kiscsoportos beszélgetésvezetés alapvető „szabályairól”, amelyekre érdemes odafigyelni, hátha eredményesebb, élvezetesebb, esetleg maradandóbb lesz tőle a klubfoglalkozás.

Kapcsolatteremtés, a kapcsolatfenntartás módja

Először is igyekezzünk hamar megtanulni a neveket! Ha valaki beszél hozzánk, tartsuk szemmel, és a testtartással is jelezzük, hogy figyelünk rá. A beszélgetéshez körben üljünk le, ez a legdemokratikusabb forma: mindenki lát mindenkit. Mindig érdemes szánni néhány percet a helyszín berendezésére is, hogy ne legyen „iskolaszagú”.

A szóhoz jutás sorrendje

Erre több eszközünk is van. Az egyik, amikor egy tárgyat körbe adva, egymás után mindenki szóhoz juthat. Előnye, hogy mindenki szót kap, az is, aki amúgy nem szólalna meg magától. Így viszont számít rá, és bátran elmondhatja véleményét, hisz nála van a szó. A másik az, amikor egy labdát egymásnak átdobva adjuk át a szólás jogát. Ennek további előnye, hogy ezzel azt is üzenem a társamnak: „Kíváncsi vagyok rád!”. Ez növeli a csoport összetartozás-élményét. A harmadik már összeszokottabb társaságnak ajánlott, amikor mindenki jelentkezés útján – vagy ha meg tudják várni egymást, akkor anélkül – mondhatja el véleményét. Itt fontos a vezető moderáló szerepe. Előnye, hogy nagy odafigyelést vár el a beszélgetőktől.

A beszélgetés témájának helye és súlya

Időben készüljünk fel a vezetés témájából, és találjuk ki mellé a játékokat, hogy változatos és érdekes legyen! Legyen több az anyag arra az esetre, hogy ha valamelyik rész nem igazán megy, vagy a csoport gyorsan túl van rajta, tudjunk mit elővenni a tarsolyból. De ha valamelyik résznél leragadnak, és sok idő megy el vele, mert szívesen beszélnek róla, ne vágjuk el mesterségesen a témát, inkább kevesebb mindenről beszéljünk, de jól és nagyobb élménnyel!

A beszélgetés technikája

• Idő tényező: Meg kell tervezni, melyik témarész feltehetőleg mennyi időt vesz igénybe.
• Értő figyelem: Megértésre és megértetésre törekvés. Elfogadó hozzáállást kell tanúsítanunk, hisz sok gyerek nehezen fejezi ki magát. Ilyenkor segítsünk neki finoman azáltal, hogy visszatükrözzük, mit értettünk belőle. „Ezt akartad mondani?”
• Ők és nem mi: Mi, a vezetők csak a rendtartás, a megfelelő kérdések, valamint az összefoglalás révén jussunk szóhoz! Az a legértékesebb helyzet, ha a gyerekek maguk fogalmazzák meg a tanulságokat, még ha mi segítettük is okosan feltett kérdésekkel.
• Csendteremtés: Itt akár felelősségáthárítással is élhetünk: „Nektek kell megteremteni a csendet!” – hiszen őket rövidíti meg a zaj és a rendbontás. Ha pedig már nagyon mocorognak, gondolkozzunk, hogy érdekes-e még a téma a csoportnak! Nem beszéltük-e már meg? Van-e mozgásigényük? Ilyenkor bármilyen kis mozgás hasznos lehet. Nem biztos, hogy azért nem figyelnek, mert „béna” a vezető.
• A program és „egyébduma” egyensúlya: Ha a hozott téma kifejtése közben felmerül egy melléktéma, amely foglalkoztatja őket, hagyhatunk rá egy kis időt és figyelmet. De sokszor okosabb, ha megmondjuk: „ez érdekes, és legközelebb szánunk rá külön időt, mert megérdemli”. Így a vezető is jobban össze tudja szedni a gondolatait, illetve a következő téma is megvan, ha tényleg olyan.
• Egyéni beszélgetés: A gyerekeknek nagy ajándék, hogy hetente legalább egyszer foglakozunk velük. De legyen gondunk arra is, hogy a csoport minden tagjával bizonyos időközönként úgy beszélgessünk, hogy akkor csak őrá figyelünk! Éppen megyünk vagy jövünk, esetleg megbeszélünk egy időpontot – alkalom rengeteg van.
• Felkészültségünk: Akkor lesz jó a klub, ha a vezetők tudják, mit akarnak kihozni belőle. A legfontosabb az okos kérdések végiggondolása. Persze, nyugodtan puskázhatunk a jegyzetünkből, de rendkívül illúzióromboló a gyerekeknek, ha a vezető a foglalkozáson kezd gondolkodni azon, hogy mit is akar ma kezdeni velük. Ez biztos bukta. Fel kell készülni, nincs mese…

Gym