Klikkesedés

A nemrég nyílt www.csoportvezetes.gportal.hu weboldalon – ahol ezeket a cikkeket is közzé tesszük sok egyéb, csoportvezetéshez használható anyaggal együtt – kértem az olvasókat, hogy írjanak, milyen téma érdekli őket, amelyről esetleg még nem esett szó ezen az oldalon. Az egyik levélíró a klikkesedés problémáját hozta fel, és saját csoportbeli helyzetüket vázolta példaként. A homlokomra csaptam, hiszen annyira banális, alapvető, sűrűn előforduló gond ez, amely szinte minden csoportban megvan kisebb-nagyobb mértékben.

A klikkesedésnek annyi fajtája van, ahányszor előfordult már a történelem folyamán. Nincs két egyforma eset, mindegyiket önmagában kell felfedezni, kipuhatolni, és ha valóban káros mind a közösség, mind a „különcködők” számára, akkor megoldást találni.

Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy nem minden klikkesedés káros egyértelműen, illetve nem feltétlenül kell egy romboló jellegűnek látszó különcködő kiscsoportot egyből elítélni. Maradhatnak együtt úgy is, hogy az végül mindenkinek hasznos lesz.

Hogyan? Hajlamosak vagyunk (persze, sokszor okkal) pusztán reflexből három tag folytonos együttlevését a legnagyobb csoportromboló erőnek elképzelni. Van ebben valami, sok vezetőt kikészített már ez a jelenség, és nehéz nem indulatosan reagálni rá. De hosszabb távon ebből is kovácsolhatunk előnyt a csoport egésze számára.

A klikkek sem véletlenül jönnek létre. Bár ők ezt nem így fogalmazzák meg, de egy-egy klikk azért tud olyan erőssé válni, mert a klikket alkotók sokkal erősebb kötéssel kapcsolódnak egymáshoz, mint a csoport többi tagjához, és észrevették, hogy közöttük sokkal eredményesebb az együttműködés, bármiről legyen is szó. Ez a bármi azért főként kimerül általában a szórakozásban, focizgatásban, illetve a mindenfélén együtt röhögésben, de érdemes rájönnünk, milyen további tőkét tudnánk mégis kovácsolni az ő hatékonyabb együttműködésükből. Testhezálló, plusz feladatokat adhatunk a „klikknek”, például hogy a következő foglalkozásra készüljenek ők játékkal, énekkel, imával vagy beszélgetési témával a csoport egésze számára. (Ezt véletlenül se érezzék büntetésnek!) Vagy szervezzenek a csoportnak valamilyen találkozót, bulit, kirándulást, esetleg valami közös szociális tevékenységet, társadalmi munkát. Szóval a két kulcsszó a „bizalom” és a „feladatadás”. Ezt érdemes mielőbb elkezdenünk, megelőzve, hogy a csoport ellenszenve a „klikkre” irányuljon. És hogy a többség se érezze magát haszontalannak, őket is rendezhetjük kisebb feladatvégző csoportokra. Ha szerencsénk van, akkor idővel a csoport és a klikk együtt is jól fog működni, összedolgoznak, és lassacskán nem különálló halmazt képzenek, legföljebb egy kisebb halmazt a nagyon belül.

Ha nincs szerencsénk, vagy a klikk nem érett ilyen külön feladatok vállalására, és azt kellene mondanunk az egész helyzetre, hogy „totál reménytelen”, akkor sem kell feladni. Segítségül hívhatjuk a játékokat. Üssük fel a Szentjánosbogár játékoskönyvet az együttműködést elősegítő játékoknál, és szőjünk bele párat közülük rendszeresen a foglalkozás menetébe, vagy akár indítsunk ilyen játékcsokorral. Ők esetleg csak a játékélményt fogják tudatosan érzékelni, de ha jól beindul, idővel az ő együttműködésüket is észrevehetjük. Ha a vezetőnek nincs Játékoskönyve, keressen játékokat más könyvekben vagy az interneten, amelyek elsősorban arról szólnak, hogy a csoportnak együtt kell megoldania valamilyen feladatot. Többek között jó erre az Activity is, de ne egy csoportban vetélkedjenek a klikk tagjai!

Együttműködni persze nem csak a játékokban lehet, hiszen ezerféle dolgot lehet még csinálni a foglalkozásokon és azokon kívül, amelyek összedolgozásra, közös szórakozásra késztetnek, amelyek közben és által egymás segítségére szorulnak, azaz a maguk és mások hasznára közösséget alkotnak.

Előfordulhat, hogy egyszerűen semmi nem jön be, semmi nem működik, nem hatnak rájuk a játékok, minden próbálkozásunk csődöt mond. Ilyenkor is érdemes lehet még egy esélyt adni magunknak egy komoly, négyszemközti beszélgetéssel, amikor is csak a kis csoportosulással ülünk le, de nem számon kérő hangnemben vázoljuk a gondunkat velük. Ki kell derülnie félreérthetetlen szándékunknak, hogy a beszélgetés végén olyan egyezségre jutunk, ami mindenkinek jó lesz. Ha türelmesen őket is meghallgatjuk, meg akarjuk érteni a vezetőkre és a csoportra vonatkozó kritikáikat, talán önmagában sokat javít a helyzeten ez az őszinteség és hozzáállás.

Az ötletfelsorolásban nincs fontossági sorrend, nekünk kell éreznünk, melyik megoldással jutunk majd leginkább egyről a kettőre, akár a fenti ötletek valamelyikével, akár egészen más megoldással, hisz biztosan van még.

Végezetül minden vezetőnek ajánlom csoportvezetésünk alfáját és omegáját: imádkozzunk a ránk bízott gyerekekért, valamint azért, hogy Isten a lehető legtöbbet hozza ki belőlünk, amikor velük foglalkozunk. Becsszó, működik!

ifj. Gyorgyovich Miklós