Hogy épít közösséget az Antióchia?

Anti-micsoda? – olvasom a közösség honlapján (www.antiochia.hu) közzétett, a közösségről szóló, „A vonakodó próféta” c. könyv első fejezetcímét. Nagyjából erre a kérdésre keressük a választ, amelyre (a mellesleg cserkész és szentjánosbogár) Kovács Mónika, a piliscsabai Antióchia tagja válaszol:

Röviden, mi is az Antióchia?

Ez egy világot behálózó közösség, melybe elsősorban katolikusok tartoznak, de más felekezetek tagjait is szívesen látjuk tizenhat és huszonnyolc éves kor között. Helyhez köthető szolgálatnak is nevezhetjük, amelyet mi, fiatalok egymásnak teszünk.

Fontos még, hogy az egyes közösségek évente kétszer tartanak „nagyhétvégét”. Ekkor toborzunk új tagokat is, tehát itt lehet igazán bekapcsolódni a közösség életébe. A hétvégén péntektől vasárnap estig hallgatjuk egymás „bevezetőit” (naponta ötöt-hatot). Ez kisebb elmélkedést jelent egy előre megadott témáról. Ezeket kiscsoportos beszélgetés követi, majd játékok és újabb bevezetők. Az éjszakát pedig a helyi egyházközség tagjainál töltjük.

Mi jellemzi a közösség életét nálatok, Piliscsabán?

Hetente egyszer, vasárnap esténként (hatkor) gyűlünk össze. Ha mindenki eljön, az körülbelül huszonöt embert jelent. A foglalkozás az úgynevezett „jóhír-körrel” kezdődik, amikor is mindenki elmondja néhány mondatban, hogy milyen pozitív élmény érte az elmúlt héten. Ezután párosával vonulunk el beszélgetni egymással. Ezt közös énekléssel zárjuk, amit viszont a már említett bevezető követ, de csak egy. Ekkor tehát csak egyikünk készül egy előre megadott témából. Ő olyan személy, akit az előadás előtt valaki már bemutatott a többieknek, mégpedig úgy, hogy rá jellemző tulajdonságokat, történeteket mesél róla, még akkor is, ha korábban ismertük, mert mindig lehet találni olyan sztorikat, amelyek a többiek számára még újak.

A bevezető felolvasásakor csupán egyetlen gyertya ég, és csak arra figyelünk, hogy mit mond az, aki a gondolataival készült. Az elmélkedés után kiscsoportos beszélgetés következik, ahol a felolvasó kérdései alapján megbeszéljük az adott témát.

A kiscsoport után ismét közösen éneklünk, majd (tíz óra felé) eszünk egy hatalmasat…

Mi lesz azokkal, akik „kiöregednek” a 28. életév után?

Tiszteletbeli tagok maradnak, illetve a házaspárokból „háttérszülők” lehetnek, akik vissza-visszajárnak, például a nagyhétvégékre. Már nem aktív részvevők többé ugyan, de vállalhatnak feladatot háttérmunkálatokban. Ilyenek többek között a hétvégék előkészületei, azaz a szállások, az étkezések, a vásárlások megszervezése, vagy éppen a más közösségekkel való kapcsolattartás. Ha pedig valaki nem készül el idejében a vállalásával, segítenek neki a megoldásában.

Van az Antióchiának valami központi irányító szerve?

Úgy tudom, hogy nincs központi főnökség, viszont az egyes kisközösségek vezetői (például a háttérszülők) tartják egymással a kapcsolatot.

Hogyan válhat valaki vezetővé?

Tulajdonképpen mindenki vezető, de mindig más. Alkalmanként választunk egy-egy fiút és lányt. Mindenkori vezetőnek viszont inkább a már említett háttérszülők nevezhetők, akik a háttérből hangolják össze a csoport programjait. Szóval határozott vezetői cím nem létezik, nincs is vezetőképzőnk, mint ahogy az más közösségekben megszokott. Az egész önmagunkért van, és elsődleges célja a töltekezés.

Egy kész csoport hogyan válhat antióchiássá?

Ha néhány ember összejön egy adott régióban, akik közösségre vágynak és az Antióchia érdekli őket, segítséget kérhetnek egy már meglévő közösségtől, ahonnan gitárosok és vezetők jönnek, hogy tartsanak nekik néhány alkalmat (vagy akár egy egész hétvégét), ahol megtanulhatják a szokásainkat. A többi rájuk van bízva: hogy megszervezzék a találkozók helyszínét, hogy háttérszülőket keressenek és tagokat toborozzanak.

Milyen úton-módon lehet tag valaki?

Elsősorban a már említett nagyhétvégén való részvétellel, ahol az érdeklődőknek semmilyen kötelezettségük nincs, csak megismerik a közösséget és a tagokat. A hétvége mindig nagy-nagy antióchiás öleléssel kezdődik, aminek a végén az újak egy kiskeresztet kapnak, amelyeket ünnepélyes keretek között adunk át nekik. Ezzel befogadjuk őket, de bármikor eldönthetik, hogy járnak-e tovább vagy sem.