Közösségépítés Szombathelyen

Ebben a hónapban egy szombathelyi hittancsoport mutatkozik be: a Szent Norbert Lelkészség „hittan-bogárklubja”, Németh Edit vezetésével. Most akkor hittancsoport vagy bogárklub? A csoport érdekessége, hogy a legtöbben közülük még az általános iskolai hittanóra keretében jöttek össze évekkel ezelőtt, és végül szinte mindnyájan csatlakoztak valamilyen formában a Szentjánosbogárhoz, mert Edit néni a negyedik osztálytól kezdve küldte őket bogártáborokba. Az általánost elvégezve a legaktívabbak a középiskolás ifjúsági hittan tagjai lettek… Editet és a tagokat kérdezem:

Pontosan kik is vagytok? Mesélj pár szót a megalakulásotokról!

A Szent Norbert Lelkészség hittanosai vagyunk és már 1991-ben, Dunakeszin, az első szentjánosbogár-táborban jópáran részt vettek közülünk. Majd 1997-ben, Csesztregen mintegy nyolcan. Azóta rendszeresen mennek táborokba a gyerekek, ősszel pedig a rajzásra (ami nekünk azóta is kétnapos, mert mindig ott alszunk Pesthidegkúton a szalézi nővéreknél. Az esti játék és ima, valamint a vasárnapi program további közösségformáló lehetőség), és megindult a szombati klubfoglalkozás is. Többnyire így nőttek fel azok a „bogarak”, akik ma már csoportvezetést is vállalnak a nyári táborokban. Az előtanulmányokat a minden évben megrendezett úgynevezett Zárdai Gyerekhéten végezték, mint csoportvezetők. Ezek az egész napos foglalkozások – az iskolaév befejezése utáni héten – jórészt a csoportvezetők vállán nyugszanak. Ők vezetik a beszélgetéseket, játékokat, barkácsolásokat.

Alapjában véve nem szentjánosbogárklub vagytok, mégis a csoport többsége a közösség tagja. Hogy is van ez?

Az egyetemista- és a gimnazista hittancsoportunknak is kétharmad része bogár. Általában együtt megyünk táborokba, és a jó emlékek másokat is meggyőznek, mondhatjuk, hogy nálunk is ragadós a Szentjánosbogár. Mostanra már szinte egyértelmű hogy megyünk nyáron lakónak, vagy vezetni, vagy akár mindkettőnek. Idén már az általános iskolások közül nyolc negyedik osztályos is csatlakozott a bogarakhoz, és részt vettek a nyári táborban. Közülük többen már az őszi és tavaszi rajzáson is.

Térjünk át egy kicsit a foglalkozásokra. Miből áll egy találkozás? Mivel foglalkoztok közben? A foglalkozásokhoz honnan gyűjtesz anyagot?

Imával kezdünk, majd felolvasunk A Szív újságból vagy valami más tanulságos történetet (például Bruno Ferrerot vagy Lázár Ervint), beszélgetünk róla, kártya vagy más játék segítségével tanulunk a liturgiáról, végül játszunk. Az is természetessé vált, hogy mindenki mesél a héten történt eseményekről. Pozitív, negatív élmények egyaránt elhangzanak, ha valami probléma merül fel, arra együtt keresünk megoldást. Közben teázunk, kapunk lekváros kenyeret vagy süteményt. Nem múlik el alkalom, hogy valaki ne vinne valamit a közösbe, ha csak egy zacskó ropi erejéig is. Ezek az összejövetelek templomunk közösségi termében zajlanak.

Srácok, úgy tudom, ti nem csak a klubokon találkoztok, hanem a „világi életben” is baráti közösséget alkottok. Ez mennyire felel meg a valóságnak? Mit csináltok együtt?

Mi, nagyobbak hosszú, együtt töltött éveket tudhatunk magunk mögött. Jó barátok vagyunk, fontosak egymásnak, de nyitottak is vagyunk. Igyekszünk új tagokat (csoport- és osztálytársakat) behozni a közösségbe, s egyben a bogarakat is gyarapítani. A kicsik például hívtak egy meg nem keresztelt gyerkőcöt is a hittanra. Illetve a nagyoknál is van most pár új tag.

Nemcsak a hittanórán, hanem sok más alkalommal is találkozunk. Nyári és őszi lelkigyakorlaton, ifjúsági találkozókon, személyiségfejlesztő tréningen. Kirándulunk, túrázunk, zenélünk a vasárnapi misén, filmet nézünk együtt, pingpongozunk; segítünk egymás családjának is füvet nyírni, kertet rendezni, vagy akár árkot ásni. Az elmúlt nyarak alkalmával sok időt töltöttünk együtt, mindig akad olyan ismerős, akinek van egy hétvégi háza az ország valamely pontján. Az is gyakori, hogy a születésnapokat, szilvesztereket együtt ünnepeljük. Nagy közös esemény a karácsonyi Jézuska-várás templomunkban, amit Németh Edit szervezésében közösen adunk elő. Ebben az ő kisebb hittanosai is részt vesznek, illetve olyanok is, akik munkájuk, tanulásuk miatt már nem tudnak egész évben részt venni a találkozásokon. Idén először egy sátortábort is rendeztünk az általános iskolásoknak, szintén a nagyobbak vezetésével.

Kedves Edit! Neked tulajdonképpen miért éri meg ez az idő- és energiaráfordítás?

Aki megérezte a jézusi közösség ízét, felismerte annak értékét, az igyekszik másokat is részesíteni benne.