A Hangyák közösségi élete

A második kerületi Sarlós Boldogasszony Plébánián már régóta hagyomány, hogy a fiatalok egy-egy korosztálya közösséget alkot. Müller György (Gyuri) atya indította az első közösségeket, melyek tagjai maguk is vezetői lettek egy-egy ifjabb csapatnak. Így indultak el a Hangyák 12 éve. A csoportjukat Munkácsi Péter mutatja be:

Mikor és hogy alakultatok meg, és honnan ered a név?

Kezdetben csak kirándulni jártunk, de pár hónap után rendszeresen találkoztunk minden pénteken a plébánia egyik hittantermében. Sokat játszottunk, énekeltünk, kirándultunk, és persze az imák sem maradtak el egyszer sem. Vezetőink – két fiú, két lány – már gyakorlottan szervezték ezeket az alkalmakat, hiszen maguk is évek óta egy újlaki közösség tagjai voltak. A helyi kiscsoportok – szokás szerint – valamilyen állat-, vagy növénynevet választottak magunknak, így lettünk mi – vezetői ajánlatra, de közös beleegyezéssel – Hangyák.

Milyenek voltak az első évek?

Az első pár évben az újlaki hittanos csoportokból és barátaikból összegyűlt tagok elég sűrűn cserélődtek. Meghatározóak voltak az első táborok, ahol még kicsit idegenkedve, néha ellenkezve mentünk a programokra. Volt, hogy az imák sorra nevetésbe fulladtak egy-egy viccesebb grimasz vagy félrehallott szó hallatán. Ugyanakkor ezek a nagy nevetések, a kellemesen eltöltött idő nagyon összekovácsolta az idővel állandó tagokból álló csapatot. A Hangyák egész történetében alig volt nagyobb ellentét, mindig nyíltan megbeszéltük, ki mit szeretne, hol kéne változtatnunk.

Mikor, hogyan önállósultatok?

Vezetőink egytől egyig megházasodtak, így kevesebb idejük maradt, hogy minket terelgessenek, ezért kénytelenek voltunk önállóan szervezni a péntek délutánokat. Minden alkalmat más vállal el, olyankor ő készül imával, témával, esetleg valamilyen más programmal. Ebben az időszakban amúgy válságba is került a közösség, mivel nem volt egy meghatározó személy, aki a lelkiekben és a szervezésben is összefogná az embereket. Közülünk többen ferences iskolában tanultak, így közel álltak a ferences atyákhoz. Megkértük hát Varga Kapisztrán atyát, hogy legyen a lelki vezetőnk. Ő ezt szívesen vállalta, így havonta találkoztunk vele, hogy minden alkalommal más-más témáról elmélkedjünk. Többször tartott nekünk lelki napokat is, mikor szebbnél-szebb helyeken, csöndben és nyugalomban kerülhettünk közelebb egymáshoz és az Úrhoz.

A válságon teljesen akkor jutottunk túl, mikor megfogalmaztuk mottónkat, és vezetőt választottunk sorainkból. Mivel Kapisztrán atya elfoglaltságai miatt már nem tudott velünk tartani, megkértük Tereza Worowskát, találkozzon velünk havonta, mint lelki vezetőnk, amit azóta is boldogan megtesz értünk. Eleinte zömmel az önismeret köré csoportosuló témákról beszélgettünk, az utóbbi időben pedig a képzeletünkkel segített imamódot gyakorolnunk (meditálunk) egy-egy szentírási rész alapján.

Hogy néz ki most a közi?

Napjainkban már minden Hangya egyetemista, vagy dolgozik. A vizsgaidőszakok ezért problémásabbak. Többünk már évek óta tartó párkapcsolatban él, ezért nyitottunk a párok felé, jöjjenek el ők is. Általában az újlaki plébánián, vagy az aktuális alkalmat tartó „hangyánál” vagyunk. A beszélgetések gyakran az éjszakába nyúlnak.

Miért jó ez nektek? Miért ajánlanátok a fiataloknak ilyen kisközösségekbe szerveződését?

Előző alkalommal nagyot beszélgettünk erről a kérdésről, és egyetértettünk abban, hogy itt példát láthatunk a másikban, épülhetünk személyünkben és Istennel való kapcsolatunkban egyaránt. Ez olyan közeg, amelyben hétről-hétre tapasztaljuk, hogy úgy fogadnak el, és szeretnek minket, amilyenek vagyunk. Segít, hogy vállaljuk igazi önmagunkat, és abban, hogy megvalósítsuk Isten álmát rólunk.

Munkácsi Péter